Birkás Lászlóné története
„A 72-esen, dolgoztam anyásban, vártam az indulás a Thököly úti végállomáson. Nem kapcsoltam ki a gépet.
Láttam, a zebrán keresztben, botorkál egy vak férfi. Kiszálltam, segíteni.
Megkérdezem, trolihoz igyekszik-e?
Azt mondja, „igen, remélem ez a Béla, megvár”! Mondom a „Béla” én vagyok.
Erre, azt mondja, ő még nem látott „elő trolivezető nőt”! (miért halottat már látott)?
Indultam, ott maradt a fülkenél, elmondta, hogy történész. A kislányának mindig trolibuszos mesét
kellett mesélni.
Ez nagyon kedves emlékem!”