Amikor a Solaris-nak beindult a trolibuszai iránti kereslet, Róma is beállt a sorba. Ők 30 darabot vettek az önjáró 18 méteres típusból. Normál körülmények között kellett tudnia a 10 km-t akkus üzemmódban, amire a Colosseum környéki közlekedése miatt volt szükséges. Az ottani „önkormányzat” nem engedte a történelmileg és túrisztikailag fontos helyen a felsővezeték kiépítését. Ehhez 1,5 tonna akkut kellett elosztani a jármű utaterében az egyenletes terhelést figyelembe véve. Az utastérben készült képeken láthatóan ügyesen meg lett oldva, berakták az ülések alá. Így természetesen az akkori csuklós Solaris-ok közül ennek a 30 darabnak volt a legnagyobb az önsúlya.
Ez a színvilág nem állt rosszul neki.
„atac” azaz „Azienda per la mobilità” a római BKV.
Itt nem lehúzó dobokat használtak, mivel a mostani Solaris trolikon ismert pneumatikus szedők vannak.
Furcsának tűnik a piors-fehér sávozás.
A tetőn lévő…
… elektromos berendezések…
… és a három légkondícionáló.
A pneumatikus áramszedő.
Ott a harmadik légkondi is.
Az utas ülések nem voltak éppen kényelmesek, mert csak szövet és egy nagyon vékony szivacs volt rajtuk. Innen nézve ez nem látszik. De a 80-ason végzett tesztek alatt a „vendégkönyvbe” az utasok ezt sokszor szóvátették.
Jó kis mérnök csapat volt. Sok érdekes dolgot meséltek.
A csukló fém részei mind-mind külön voltak elektromosan szigetleve.
A fülkében volt egy monitor is, ami négy kamera képét mutatta.
Nagyon kényelmes volt a vezető ülés.
Sajnos ez a kép nem lett éles.
A műszerfal bal…
… és jobb oldala. (Ez sem lett túl éles kép.)
Eleinte furcsa volt, hogy nem egy vonalban voltak a pedálok, de meg lehetett szokni.
Autómata rámpa, ami bemegy az utas padló alá.
Normál megállóban, megdöntve a járművet nagyon könnyen fel lehet gurulni a kerekesszékkel.
Ezen a három képen…
… jól láthatóak az…
… elrejtett akku csomagok.
A rejtett ajtónyitóhoz ki kellett nyitni a fényszóró egységet.
