Szerző és fotók: Leslie Trove 2026.02.26.
Az Ikarus 400-as szériája valljuk be, nem igazán volt sikersztori. Már hírből sem tudta a 200-as széria sikerét folytatni. Hogy milyen dolgok álltak ennek hátterében arról már sokan írtak. De 1999-től kapott a BKV párat ebből az új típusból, igaz akkor még csak az autóbusz verzióból. Emlékszem a nagyon beharangozott sajtó elötti átadásra a Kelenföldi Buszgarázsban (autóbuszgrázs, divizió, telephely, ki hogy akarja hívni), még 1999 nyarán. A bejárattal szemben ott volt a BPI-005 és BPI-006 fordított „V” alakban a készítendő fotók miatt.
Az akkori polgármester, a BKV vezérigazgatója, az Ikarus akkori igazgatója, a busz ágazat igazgatója és még sok-sok vezető, na meg a sok újságíró, TV stábok. Szakszervezeti szövetségünk által mi is megvoltunk hívva az átadóra és az utána következő próbaútra.
Amikor lement a kötelező beszéd, akkor megkértek mindenkit, hogy foglaljuk el helyünket a jobb oldali buszon (BPI-006), mert a főpolgármester úr elvinne minket egy körre a garázs területén. Mikor mindenki fent volt, akkor induljon a busz. Induljon! Igen, de a teljesen új busszal ezt nem beszélték meg. Gyorsan ráugrottak az Ikarus szerelői, de pár perc alatt sem tudtak életet lehelni a gépbe.
Na, akkor mindenki át a másikba (BPI-005). Az már beindult, így megtörtént a próbakör. Mit ne mondjak, nem voltunk elragadtatva tőle. A városi bemutató kör után, az egyik buszos telephely vezetője odafordult hozzánk (tudták, hogy trolisok vagyunk) és elég lekezelő, arrogáns, fellengző stílusban odalökte nekünk, hogy: „Nektek ilyen sosem lesz!” Mi csak mosolyogtunk rajta, pedig tudtunk volna mit mondani, de a szakszervezeti szövetségünkre nem akartunk szégyent hozni, nem beszélve, hogy a BKV vezérigazgatója is még ott volt a helyszínen. Egyébként bárcsak igaza lett volna…
Szóval ezek után eltelt 2 év, mire a trolibusz verziója is elkészült. Ezt nagyon sok trolibusz vezető addig nem is hitte el, amíg nem látott róla képeket, vagy a telephelyen meg nem látta. Miért? Mert az utolsó ZIU-9 (972) forgalombaállása óta szinte folyamatos volt az igérgetés, hogy 1-2 év és jönnek az új trolik. Persze voltak Pesten új trolik mutatóba, mint a lila 415-ös, vagy a papagáj színű 411-es, de kb ennyi, így ebben már nem hitt senki.
Aztán mikor már tudtuk a Székesfehérvárról történő szállítás pontos dátumát, lementünk, hogy saját szemünkkel lássuk, ahogy trélerre teszik, és felhozzák Budapest-re. Mondjuk nem így lett. Lejjebb leírom, hogy miért.
A kicsit hosszú bevezető után lássuk az első képeket, amelyeken a leendő 700-as szerepel (alváz szám 86):
Első találkozás. Itt már tényleg elhittem, hogy létezik trolibusz a ZIU után is. Mármint ami nem csak tesztre jött!
Az első lépések. 🙂
Tolják a rámpa felé. Valószínűleg a leendő 701 van a távolban.
Szépen halad a traktoros feltolás a platóra.
Szerencsére mi ide álltunk fotózni. Tényleg szerencsére! Történt ugyanis, hogy hátul, mármint a troli hátuljánál csak mi voltunk és senki nem figyelte ezt a részt. Az volt a cél, hogy az első tengely is fent legyen a platón. Mielőtt teljesen felért volna az első tengely is, mi már kiabáltunk, hogy „ÁLLJ!”. A plató, gépes felöli oldala kb. 15 cm-re volt a troli lökhárítójától. Mert a szervezés nem volt tökéletes, a szállítónak csak azt mondták, hogy szóló trolibuszt kell vinnie innen oda. Ő leszállított vagy 100 darab Ik 415-ös trolibuszt Bukarestre, így felcsatolta azt a félpótkocsit, amit akkor is használt. Csakhogy a 412-es 60 cm-el hosszabb, ami ebben az esetben nagyon is sokat számított.
Itt már rájöttek, hogy a trolibusz nem fog felférni a platóra. Megy az eszmecsere, hogy mi legyen.
Oldalról nézve jól látszik, hogy a légrugók meg vannak emelve, hogy ne akadjon fel a rámpára toláskor. Éjszakára így hagyták. (Mondjuk az ciki lett volna, ha reggelre teljesen elengedi a levegőt. Lehet így volt, de ezt sosem tudjuk már meg.)
Ekkor azt hittük, hogy nagyon hátul van a szedő zsámolya. De hamar kiderült, hogy azt nagyon eltalálták! Nagyon jól bírta „gyűrődést”.
Itt milyen szépen csillogott a hideg téli napon. Feltúnhet, hogy a visszapillantó tükrök nem azok, amik később voltak. (Ami itt nem látszik, hogy a jobb türkörszár kb 10 cm-el rövidebb volt, mint később, de erről majd máskor.)
A bal oldali tükör panoráma méretű volt, a jobb oldali meg a hagyományos méretű, a BKV-nál megszokott, egy kerek holttér tükörrel. Logikus, nem? Amikor megkérdeztük az Ikarus főnökét, azt mondta, hogy a BKV így kérte. Amikor a BKV műszaki főnökét kérdeztük, akkor azt mondta, hogy az Ikarus így szálltotta. Érdekes, nem?
Ez volt a gép, ami felhozta később a többit is Budapestre.
Mivel az aznapi szállítás meghiusúlt így szállító hazament, mi meg vissza Budapestre, hogy kedvességből szétkürtöljük mi is történt. Ennek persze nem mindenki örült. 🙂
Hamarosan folytatom a következő részben, ahol már a futáspróbákon készült pár fotó lesz látható.