226-os Ikarus 280 GVM – 2. rész

Mielőtt a 81-esen állandó kocsim lett volna, még átesett egy felújításon. Előtte így nézett ki.

Felújítás után, de még összeszerelés (vezérlés beépítés és elektromos szerelés) előtt. A fotók készítéekor természetesen felmentem és belül is körbenéztem. Az az „új” illat, szabályosan megcsapta az orrom.

Ezen a két képen látszanak az extra dolgok a trolin. Igaz, nem nagy durranás, de nekem nagyon tetszettek az oldalon alul elhelyezett fényvisszaverő matricák. A vezető felöli szélvédő tetején a zöld fólia, vagy éppen a GANZ felirat. A műszerfal gomb feliratai sem a megszokott fekete-fehér volt, hanem részben színes. Mivel erre a típusra akkoriban én raktam fel a műszerfal matricákat, amint átadás közeli állapotba kerültek.

Itt jól látszanak a fényvisszaverő matricák a vaku miatt. Itt még nem volt fent mind, mint az előző képen a másik oldalán.
Az Örsön várom a délutáni első indulásom.

A panoráma türkrökben jól lehetett visszanézni, visszapillantani. Főleg ha tiszta volt. Mondjuk nekem volt a táskámban ablaktörlő folyadék, rongy is. Átvételkor (garázsban) mindig letakarítottam a szélvédőket, fülke ablakot és tükröket.

Nem mindig én vezettem.
Váltás előtti pillanatok.
Itt valami miatt fel volt torlódva a „vonal”, de engem annyira nem érdekelt, mivel éppen szabadnapos voltam.
Itt is szabadnapos lehettem, vagy majd csak délutáni kezdés előtt voltam ebédelni a mögöttem akkoriban még működő étteremben.
Egy Solaris oktatáson pont a 226 mögé sikerült kerülni.
Ugyanott, ugyanakkor.
Két szedő, kétféle áramátvezető szalag (fonott réz szalag, később sodrott réz kábel) bekötés. Mondjuk a bal oldali a szabályos, de a jobb oldali is végzi a munkáját.
Sajnos volt olyan kolléga, aki úgy gondolta, hogy az előttes lerobbant trolit eltolni trolival egyszerűbb és gyorsabb. Hát nem. Főleg, ha az elöttes troli vezetője nem kapcsolja ki megállóhelyi féket. Szerencsére csak ennyi lett a „kár”. Mondjuk engem zavart, hogy ilyen sérüléssel kellett dolgozni hónapokig, mire ki lett javítva.
Itt valószínűleg valaki hátragurult és „lekoccolta” az orrát. Nem nagy ez sem, de bosszantó.
Erről az értelmetlen firkásáról ne is beszéljünk…

Az utolsó (mármint amikor még ott dolgoztam) felújításról és leharcolt állapotról a harmadik befejező részben lesznek a fotók.