Petros Kazantzidis története
Egyik nap délután dolgoztam a 73-as trolin még ZIU-val. Beértem az Arany János utcai végállomásra.
Az utasok leszálltak, én tovább haladtam a tér másik oldalára, a felszállóhelyre. Ahogy kinyitottam az ajtókat, készültem volna kicsit kiszállni.
Lerohant egy fiatal anyuka, egy babakocsis legalább 1 éves forma gyerekkel. Magából kikelve, ordítva előadta én otthagytam, az Arany János utca felé a Vörösmarty utcai megállóban. Köszöntem neki, és normális módon jeleztem neki, valószínűleg összekever az előttem lévővel, erre azt mondta kizárt, ő jól emlékszik rám, és azóta futott idáig. Én meglepődtem rajta, de nem is lihegett.
Ezután megdicsértem, és gratuláltam neki teljesítményéhez, hogy ilyen távon gyorsabban ideért, mint én a trolival. Ezen a válaszon elkerekedett szemmel, visszafogott duzzogás mellett elment. Nemigazán esett le neki, de mivel nem támadtam a szövegét, megnyugodott lassan.